menyivel inkáb titeket kitsiny hitüek, ne legyetek azért szorgalmatosok mondván, mit eszünk, vagy mit iszunk, vagy mivel ruhaztatunk, mert mind ezeket apogányok keresik, mert tudgya ati Atyátok, hogy mind ezek nélkül mind szükölködtök. keresétek azért elöször az Isten országát, és az ö igazságát., és mind hozzá adatnak néktek ezek.
Magyarázat
K. kitsoda az a két ur. akiknek nem lehet egyszers mind szolgálni?
F Az a két ur, az Isten, és avilág, mind az egyikét, mind a másikát, a szivben uralkodo szeretettel szolgállyák, hogy ha a szivben, az Isteni szeretet uralkodik, az Istent szolgállyák, hogy ha pedig avilági szeretet, akor avilág az ura, ami lelkünk illyen formában lészen szolgája annak. a mit szeret, abban is tészi gyönyörüségit, és örömit, attol várja boldogságát, és nyugodalmát, de nem szeretheti ezel az uralkodo szeretettel egyszers mind, az Istent, és avilágot, mert az ö törvények, és tanitások, tellyeségel. ellenkeznek egy másal, az egyike, az alázatoságot, és a sanyaruságot parantsollya, a másika a fel menetelt, a hivalkodást, agyönyörüséget, agazdagságnak szeretetit, az egyike azt akarja hogy aboldogságot, a szegénységben, szenvedésben. és akeresztekben keresék, és a másika, a világi jókban, és a teremtet állatokban.
K. kitsodák azok, akik két urnak akarnak szolgálni?
F A kik egyé akarják tenni az Istent avilágal., egyszers mind akarnának lenni mind akettöé. el osztván sziveket a menyei jókk, és a földi jók közöt, holot az Isten nem akarja az osztást a mi szeretetünkben, és a lehetetlen is. szükség képen kel egyikét, a másik eleiben tenni, ö egyedül akar ura lenni szivünknek, minden féle okból ötet is illeti hogy birja, és a midön láttya hogy azt el akarják osztani, ö közötte, és a teremtet állatok közöt, akor el távozik, és mindent el hágy. ötet boszonttyák akor. a midön ateremtet állatokhoz hasonlittyák. nem is lehet azért rettentöbb büntetést, mint ha az embertöl el távozván, a maga rosz kivánságira hagya.
K. Nem voltanaké olyan nagy szentek, kik nagy gazdagságokot birtanak, és a kik az Istent is szolgálták egyszers mind?
(II. Épistolák: 771)